Mindaz, amiért az emberek annyit beszéltek az öreg Pettsonról, Findusz születésnapján történt. Findusznak, a kandúrnak egy évben háromszor volt születésnapja, csak mert úgy érdekesebb; és valahányszor beköszöntött a nagy esemény, Pettson palacsintatortát sütött neki. Mint mindig, az öreg aznap reggel is kint járt a tyúkólban, és egy egész kosárra való tojást gyűjtött össze. Amikor azonban nem talált lisztet az éléskamrában, és be akart menni a faluba vásárolni, hirtelen minden a feje tetejére állt…

A kérdéseket írta: Pálfi Dénes

Az öreg Pettson magányosan éldegélt kis vidéki házában. A tyúkjain kívül más társasága nem volt, így néha bizony nagyon egyedül érezte magát. Egyik nap a szomszédja, Andersson néni állított be hozzá, s egy kartondobozt nyújtott át neki, amire nagy betűkkel az volt ráírva, hogy Findusz zöldborsó. Amikor azonban az öreg kinyitotta a dobozt, borsó helyett egy apró kiscicát talált benne. Azonnal a szívébe zárta az apró jószágot, és innentől kezdve a tanyán teljesen megváltozott az élet…

A kérdéseket írta: Pálfi Dénes

Egy szép tavaszi reggel, amikor a fák ágain madarak csicseregtek, zöld ruhában pompáztak a fák és az egész kert tele volt tarka virágokkal, Pettson elhatározta, hogy elülteti a zöldségeket. Findusz szokásához híven most is körülötte ugrándozott, és a maga módján próbált segíteni. Már majdnem megvoltak a munkával, amikor hirtelen váratlan betolakodók zavarták meg őket: a tyúkok kaptak kedvet a gilisztavadászathoz. Pettsonnak és Findusznak minden tudásukat be kellett vetniük, hogy megszabaduljanak tőlük, de az igazi bonyodalmak csak ezután kezdődtek…

A kérdéseket írta: Pálfi Dénes

Pettsonnak elege van abból, hogy minden reggel Findusz ugrálására ébred. A kandúrnak pedig abból van elege, hogy nem csinálhatja azt, amit akar. Ezért elhatározza, hogy keres egy olyan helyet, ahol kedvére kitombolhatja magát. A használaton kívüli kerti vécé tűnik a legalkalmasabbnak, és Pettson segítségével szépen be is rendezkedik ott.
Csakhogy mi lesz vele, ha borús az idő és egyedül érzi magát? Vagy ha rókák ólálkodnak a ház körül?

A kérdések írója: Pálfi Dénes

Nagypapa egy reggel arra ébred, hogy nem találja a kedvenc kalapját. Rögtön nekilát megkeresni, de a kalap nem kerül elő, mintha csak a föld nyelte volna el. Sajnos sem Villám, az ásító házőrző, sem a cserfes Tyúkanyó, sem Kanavász, a mesterszabó nem tudja, merre lehet. Ám a nagy keresgélés közepette Nagypapa csupa titokzatos tárgyra bukkan, amelyek gyermekkora egyik igen fontos napjára emlékeztetik… Sven Nordqvist, a számára világhírnevet hozó Pettson és Findusz- és a Mú mama-sorozat szerzője és illusztrátora ezzel a könyvével lopta be magát először a svéd gyerekek és szüleik szívébe.

A kérdéseket írta: Pálfi Dénes

Rosszkedvem van és nyugalmat szeretnék! - fakad ki egy őszi reggelen Pettson. Findusz rögtön azon kezd morfondírozni, mivel is vidíthatná fel morcos gazdáját. Elmehetnénk horgászni - javasolja végül -, attól biztos jókedved lesz. Pettson azonban nem akar kimozdulni. Kint minden hideg és nyirkos, pedig fel kéne ásni a krumpliföldet, és a tüzelő is elfogyott. Ám a kandúrt nem akármilyen fából faragták: kitalálja, mitől múlik el az öreg rosszkedve, sőt talán még arra is sikerül rávennie, hogy munka helyett vele játsszon...

Végre megenyhült egy kicsit az idő, és Pettson meg a kandúrja immár nyugodtan készülhetnek a karácsonyra: kivághatják a fenyőfát, elmehetnek bevásárolni és megsüthetik kedvenc mézesüket. Ám mindehhez először el kell takarítaniuk a havat az udvarról, sőt az öreg még néhány gallyat is tenni szeretne a lépcsőre. El is indulnak, hogy gyűjtsenek egy nagy rakásra valót az erdőben, de Pettsont ekkor hirtelen olyan rémes baleset éri, hogy alig bírj a megmozdítani a lábát. Lehet, hogy semmi nem lesz az ünneplésből?

A kérdéseket írta: Pálfi Dénes